Lehet, hogy inkább azt kellene kérdezni, hogy ki nem próbálkozott még vele?
Szerintem, aki sokat barangol a neten, előbb-utóbb, ha csak kíváncsiságból is, benéz egy két csetelő oldalra, megnéz egy két társkereső oldalt.
Azt azonban valószínűnek tartom, hogy nem ők lesznek azok, akik ilyen módon választanak maguknak párt, társat. Legfeljebb alkalmit.
Igazán társkereső céllal azok keresgélnek, akiknek kevés idejük van ismerkedésre, vagy egy kissé zárkózottak, esetleg anonim módon könnyebben megnyílnak.
Az ilyen párkeresésnek megvan az előnye és hátránya is.
Aki kevés szabadideje miatt keresgél a neten, az azt használja ki, hogy ez a módja a párkeresésnek nagyon hatékony is tud lenni. Rengeteg emberrel beszélgethet úgy, hogy gyakorlatilag akár pár perc után eldöntheti, érdemesnek tartja-e beszélgető partnerét arra, hogy mélyebben is megismerje. Ha nem, isten veled, lehet megszólítani a következőt.
Közkedvelt módja az ismerkedésnek a netes társkeresés a szingliknek is. Kevés energiával találhatnak maguknak párt akár a lakóhelyükhöz közel, így több idejük maradhat karrierjük építésére.
Hogy ezek a kapcsolatok milyen tartósak, az már egy másik kérdés.
Könnyíthet a párjuk megtalálásában azoknak is, akik egy kicsit félszegek, nehezen ismerkednek, kicsi az önbizalmuk. Megismerhetik leendő társuk gondolatait, személyiségét még mielőtt találkoznak velük.
Nem szabad azonban elfelejtkezni azokról sem, akik kifejezetten alkalmi, illetve szexpartnert keresnek. Ők nagyon célratörően kereshetik, találhatják meg partnerüket.
Általános jó tanácsnak gondolom azt, hogy legyünk egy kicsikét kritikusak, éberek, ne dőljünk be a sajnos egyáltalán nem ritka „hamisságnak”.
Nyílt titok, hogy igen sokan szeretik magukat szebb színben feltüntetni, mint a valóság, hiszen nincs közvetlen kontroll, nem látod, kivel beszélgetsz.
(Szerző: NaSa)
Utolsó kommentek