Megtaláltalak

Dióhéjban...  Saját...  Saját...  Majd közös..:-)

Erzsébet: 40 fölött kezdtem el keresni újból az igazit, mert hittem benne, hogy valakinek rám van szüksége.

Előzmény: Egy rövid házasság (2 év) és egy hosszú élettársi kapcsolat (20 év), mely először teljesen jónak indult és fokozatosan vált elviselhetetlenné,…. amikor úgy érzi az ember, minek is él? mi értelme van az életének? és csak a gyerekei jelentenek számára örömet, mert, akivel él az egyáltalán nem társa, hanem egy agresszív, alkoholista, egoista férfi, aki sokszor teljesen beszámíthatatlan. De az ember, remél, bízik, hisz az ígéreteknek, hogy megváltozik, de a változás csak ideig-óráig tart, majd kezdődik elölről….. és egyszer csak betelik az a bizonyos pohár, elszakad valami végleg, és akkor lehet már bármiféle ígéret, nincs már bizalom, hiába húzzuk, halasszuk vége ….  Döntöttem, és elhatároztam, új életet kezdek, mert szeretni akarok és szeretetre vágyom. Nehéz döntés volt, de talán éreztem belül, hogy még lehetek boldog.

Így utólag visszagondolva, azt hiszem egy vallásos kalendáriumban olvasott írás is befolyásolta döntésem. Nem tudom pontosan visszaidézni, de valami olyasmi volt, hogy nincs olyan, hogy valaki alkoholista, agresszív, gonosz a családjával, másokkal…, de máskor meg jó ember, az ilyen ember nem lehet jó! .. és ez igaz, saját tapasztalatból tudom, hisz immár 8 éve elhagytam azt, az embert, akivel 20 évig  éltem, de még a mai napig tartok tőle.

DE, meghoztam a döntést, és most boldog vagyok, mert 5 éve, az internetnek köszönhetően, megtaláltam az igazi társam, aki mellettem van jóban, rosszban, akire számíthatok, és aki számíthat rám.

Csodálatos érzés, hogy nem akarjuk megváltoztatni a másikat, hanem olyannak fogadjuk el, amilyen.

Sándor: Hosszú házasságban fokozatosan romló kapcsolat, mellőzöttség, mindenki előtt hülyévé válás, magány… Remény, hogy még helyrejöhet, várakozás, bizakodás, majd rádöbbenés a valóságra.

Aztán keresgélés… Bátortalanul… Bizalmatlanul… Többször azt hiszed, megtaláltad… De nem, és tovább keresel… Egyszer csak észreveszed, hogy már hosszú napok óta csetelsz valakivel, várod, hogy meglásd a nickjét a csevegők között, eltelik néhány hét, egy-két hónap, fogalmad sincs, hogy néz ki, de tudod a lelke minden rezdülését. Ismered a gondolatait, a történetét, hogy hogyan gondolkodik a világról… Azt veszed észre, hogy Vele valahogy helyére kerül minden… Nem kell félned, hogy kinevet, hogy gúnyt űz belőled, vagy hogy átvág… Csak egyszerűen tudod…

Néhány bátortalan sms… Majd telefon…  Már ismered a hangját is… És egyszer csak mindketten látni is akartunk… Randi, izgalom, vajon tettszem-e neki, (én valahogy tudtam, hogy nekem fog tetszeni), és akkor találkozás, minden rendben, még néhány randi, és a vágy arra, hogy együtt éljünk. Minden nap. Minden éjjel.  

Most már több mint öt éve élünk együtt, csodálatos élmény, élvezzük minden napját.

Hát, röviden ennyi…

Nem mondom, hogy nincsenek nehézségek, de ha vannak, akkor nem a másik a hibás, a másik a hülye, a másik az oka mindennek… És ez nagyon-nagyon jó.

Egyszerűen csak annyi történik, hogy együtt keressük a megoldást, egymást biztatva, segítve, bátorítva.

Bízunk benne, hogy  rövidre fogott történetünk számodra is reményt ad.  Kívánjuk, találd meg Te is a TÁRSADAT, akire vágysz, hisz itt van valahol, aki Rád vár!

„Ez az egy élet adatott neked.

 Keresd, hogyan nőhetnél tovább,

 sose veszítsd el bátorságodat,

miközben utadon jársz!

Gyengeséged váltsd erőre,

törött cserepeiből alkosd újra életed.

 Sose a múlt alapján mérd a jövőt,

hagyd, hogy emlékké legyen,

s rád ragyog a jövő ígérete.”